Édesanyám a születésemtől kezdve végig ott volt mellettem, mindent megtett azért, hogy én ne legyek gyenge, ne veszítsem el azt, ami vagyok. Az utolsó pillanatig küzdött azért, hogy a helyzetemen javítson. Őt 2001-ben elvesztettem, de igazából mindig itt van velem és tol. Ezt a küzdést sosem fogom elfelejteni.

Fanny zsúfolt hétköznapjaiba nagyon sok minden belefér. Dolgozik, munka után találkozik a barátaival és idén még marketing tanfolyamra is beiratkozott. Mindezek mellett pedig könyvet és blogot ír. Ja és Fanny nem csak a kamera kedvéért néz ki ilyen jól. Ez mind természetes: szolárium, fodrász, kozmetikus és műkörmös...

Hozleiter Fanny: Mindenre szeretek adni, hogy ne tűnjek egy átlagos bénának.

Micsoda?

Hozleiter Fanny:
Igen, tudom, most meglepődtél ezen a béna kifejezésen, de ezzel nem degradálom saját magamat vagy „minket”. Pont ez a „micsoda?” „tessék?” Ezeket a meglepett arcokat nagyon élvezem. Baráti körben mindenki csak kis bénának, nyominak hív, de ezek nem bántó kifejezések, ezzel senki sem tudott úgy megbántani, hogy zokon vegyem.

Fanny az álmait nem csak kergeti, hanem meg is valósítja.

Hozleiter Fanny:
Ami beteljesült, kezdjük azzal. Az egy szalagavatói tánc volt. Bennem volt, hogy én is úgy szeretnék táncolni. A végén sírógörcsöt kaptam, annyira szép volt, annyira megható. Úgy indult az egész, hogy én mentem előre és ő elém táncolt egy rózsával és az egész körcsarnok tapsolt és akkor már potyogott a könnyem, annyira szép.
Aztán ami még vágy, hogy nagyon szeretnék lábra állni, de leginkább egy asztaltáncot ígértem egy barátnőmnek. Szilveszterkor már az asztalon fogok táncolni, mert ha nem, akkor el leszek verve.
Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, mindenképp ki kell jutnom Kínába egy őssejt-beültetésre, ami esélyként lebeg a szemem előtt. Más lehetőség most nincsen, amibe kapaszkodni tudok, ezért meg kell próbálnom.

Itthon is várna rád egy műtét…

Hozleiter Fanny:
Igen, várna rám egy gerinckorrekció műtét, ami a gerincdeformitásomon segítene, viszont az egy 8 órás műtét minimum.